❌ Személyes ügyek

Már több mint egy éve annak, hogy a politikusok magánéleti küzdelmei, válságai és konfliktusai addig ismeretlen mélységben tárultak a szemünk elé. Magyar Péter nyilvánosságra hozta azt a hangfelvételt, amiről akkor még nem tudtuk, hogy csak az első a személyét övező titokban készült hangfelvételek között. Nem egyszerűen csak betekintést nyertünk egy végleg megromlott, egyes hírek szerint bántalmazó házasság sötét titkaiba, amire soha nem vágytunk, de azt is megérthettük, hogy milyen gyakran alakítják mindannyiunk közös ügyeit ilyen egyéni, érzelmi tényezők.

Az egyik értelmezés szerint Magyar Péter egyenesen azért lépett a politika színpadára, hogy ott vágjon vissza a magánéletben – nem csak házasságában, de Orbán Balázs, Gulyás Gergely és mások alkotta baráti körében – elszenvedett sérelmekért, de ha így is van, ez egyáltalán nem kirívó eset. Orbán Viktornál is felvetődik, hogyan alakította a politikai útját szoros barátsága és későbbi nagy szakítása Fodor Gáborral, hogyan kerül hol konfliktusba, hol együttállásba a személyes és a politikai lojalitás a Dobrev-Gyurcsány vagy épp a Novák-Dúró házaspárban, vagy akár egy politikai mentor–tanítvány viszonyban.

A Partizánban és a Vétóban általában úgy gondolkozunk, hogy a politikai folyamatok racionális cselekvésekre és strukturális okokra vezethetőek vissza. Gyanakodva figyeljük és hajlamosak vagyunk teljes egészében naiv, laikus elméletgyártásnak betudni az emberi kapcsolatokból kiinduló magyarázatokat. A szépirodalom meg a mítoszok világában persze lehetséges, hogy istennők hiúsági vetélkedéséért vagy Szép Heléna szerelméért indítsanak véres háborút, és az is, hogy egy dán királyfi az apja iránti gyászától vezetve forgassa fel az egész államberendezkedést – de a valóságban a politika persze sohasem ilyen szentimentális dolog, sokkal szárazabb annál, pusztán racionálisan felfogott érdekektől vezérelt. De biztos ez?

Az e heti Vétóban arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy alulbecsülni a politika világát átszövő személyes viszonyokat, kitettségeket, lekötelezettségeket, ellenszenveket, szimpátiákat és inktrikákat: ugyanakkora hiba, mint ezekből levezetni mindent. Mindenkit óva intünk attól, hogy homéroszi vagy shakespeare-i fantáziával, a politikai értékeket és érdekeket figyelmen kívül hagyva bocsátkozzon elméletgyártásba – de attól is, hogy úgy alkosson politikai stratégiát, hogy tisztán racionális cselekvőkkel számol. A legjobb politikus az, aki képes ezeket a tényezőket is átlátva a maga javára fordítani ezeket a viszonyrendszereket. Vagy talán az – ahogy Bálint felhívta a figyelmet – aki mindezek után körülnézve még valódi barátokat is talál maga körül. 

Endrey Mátyás

szerkesztő