Elemzői szemmel jó hírem van: az elmúlt hetekben már azonosított trendek folytatódtak! :) Ettől persze állampolgárként nem fog senki kiugrani a bőréből örömében, mert nincs végtelenül sok ígéretes folyamat ezek közt. Arról viszont készítettünk Mészáros R. Tamással és Pap Szilárd Istvánnal egy remek műsort múlt héten, hogy mégsem eszik annyira forrón a kását, ezt ajánlom mindazoknak, akik némi megnyugvást keresnek a turbulenciában.
🔗 Európa. A kiszámíthatatlanság vihara ezúttal Lengyelországra csapott le. Miközben március elején Tusk Londonban még a Meloni által javasolt EU–USA csúcs mögé sorolt, a hétvégén külügyminiszterét lekicsizte Elon Musk, amikor Sikorski kritizálni merte a Starlink lekapcsolásának állítólagosan belengetett lehetőségét. Musk szatellitrendszere kétségtelenül a gerincét adja az ukrán harctéri kommunikációnak, és ez már korábban is okozott feszültséget, amikor Putyin győzködte Muskot még a háború első évében.
A Sikorski–Musk csörte viszont inkább tekinthető a Trump körüli örvény leképeződésének, mint komoly stratégiai ellentétnek. Ettől még Varsó egy 500 ezer fős hadsereget tervez, számol az USA-val és adott esetben az atomfegyver se biztos, hogy távol áll a lengyel biztonságpolitikai köröktől.
Trump emberei igyekeznek a főnökük hangulatát leképezni és a megfelelő helyeken bizonyítani hűségüket. Ezt kell duplán teljesítenie a „gyanús” Marco Rubio külügyminiszternek, akinek az esetében még a kongresszusi beszédében is kiemelte Trump, hogy még a demokraták is rá szavaztak a szenátusban (alighanem az egyetlen konszenzusos jelölt volt az egész kabinetben), amiről nem tudja, hogy jó vagy rossz jel… úgyhogy Rubiónak fel van adva a labda, hogy bizonyítson. Így gyorsan Musk után ő is belerúgott Sikorskiba az X-en. Alighanem az is faktor lehet, hogy feleségét Anne Applebaumnak hívják, aki viszont régi kritikusa a Trump-érának.
A németek nagy sebességgel indultak a költési szintek megemelése felé. Infrastruktúra, hadiipar és megemelt adósságfék a terv, minden a terítékre került, egyelőre a Zöldek kéretik magukat, illetve gyanús, hogy a Linke majd az Alkotmánybíróságon is megtámadhatja ezeket.
A német szövetségi parlament hírszerzési bizottságának elnöke jelezte, hogy ha a Washington vezette Five Eyes hírszerző szövetség most bukdácsol is, itt az ideje egy Euro Eyes szövetségnek, amely adott esetben képes lehet kiváltani az amerikai felderítési kapacitásokat, főleg most, hogy az ukránok számára ezt lekapcsolták.
🤷 Már győzködés nélkül. A csütörtöki EU-csúcs a várt forgatókönyv mentén zajlott. Ahogy azt a sajtó számára kiszivárogtatták, számoltak a magyar vétóval az ukrán nyilatkozat kapcsán, nem győzködték Orbánt. Ezzel szemben Macron előző napi offenzívája kérdés, hogy mennyire az EU-csúcsról szólt, amikor Orbánt elhívta egy tête-à-tête vacsorára (tolmácsok nélkül!) az Élysée-palotába. Kétségtelenül beszélhettek arról is, hogy az uniós védelmi kiadások megnövelését Orbán ne akadályozza, de a közös sereg és a Zrínyi-programmal kompatibilis költések, a kormányközeli hadiberuházók miatt ez nem is nagyon volt kérdéses. Sokkal izgalmasabb téma lehetett két másik terület, ahol a magyar kormányzat beásta magát: Bosznia és Csád.
Sajnos nem fogjuk megtudni, hogy érdemben mi hangzott el. Bosznia kapcsán: a TEK a szakadár szerb köztársasági vezető, Milorad Dodik kimenekítésére is felkészült, hasonlóan a Gruevszki-történethez, amikor egy elítélt politikai vezetőt Budapest befogadott. A szoros Dodik-támogatás kapcsán egyrészt Szarajevóban még az is felmerült, hogy a magyar katonákat a helyi EU-s misszióból vonják ki, és még az amerikaiak is jelezték, hogy ez most túl sok. Macron a maga és talán az EU nevében aggódhatott egy sort a Balkán stabilitásán és azon, hogy egy EU- és NATO-tagállam, Magyarország, ez ellen dolgozik. A 21 éve jelenlévő magyar kontingens az EUFOR-ban olyannyira megbecsült volt – eddig –, hogy 2024-ben magyar parancsnokot adtunk Sticz László személyében.
Hogy milyen lehetett az Élysée hangulata, arra még abból tudunk következtetni, hogy ezután a Marine Le Pennel való találkozót úgy kommentálta Orbán, mint hogy a „következő elnökkel” is leült. Sőt, az előzővel, Nicolas Sarkozyvel is, igaz, ő a jogerős bírósági ítélete miatt elektromos nyomkövetőt visel és éjszakánként házi őrizetben van. Vagy csak törlesztett, amiért Macron találkozott novemberben Magyar Péterrel Budapesten.
A csütörtöki csúcson a lényeges döntés az volt, hogy a védelmi kiadások közös tervezése terén továbbmennek a tagállamok és igyekeznek százmilliárd eurós nagyságrendben elérhetővé tenni forrásokat, azoknak, akik majd otthon is hajlandóak felcsavarni 2% fölé a kiadásokat – ez utóbbit már csak én teszem hozzá, de várhatóan lesznek feltételek.
Eközben a magyar polgárok pedig nemzeti konzultálhatnak az ukrán EU-bővítésről.
A kormányt és a Patriótákat érintheti rosszul a friss spanyol nyomozás, amely illegális pártfinanszírozás kapcsán indult Spanyolországban a Voxhoz érkezett magyar kötődésű pénzek kapcsán.
António Costa, az Európai Tanács elnöke és Orbán Viktor jó hangulatban beszélgettek a brüsszeli csúcs kezdete előtt – a magyar vétó nem okozott meglepetéseket, már van vele tapasztalat.
🕵️ Ki kitől védi a demokráciát? Az elmúlt 2-3 évben mindkét narratíva-oldal elkezdte a másiktól védeni a demokráciát: egy ideig a mainstream pártok a radikálisoktól; de mostanra a radikálisok a saját jelöltjeik népszerűsége miatt éppen a középső pártok összefogásától féltik a nép szavát, és indulnak a demokrácia védelmére. Ez indult be Romániában.Vasárnap este nyilvánosságra hozták a döntést, miszerint Calin Georgescut a választáson való indulástól eltiltják. A jelölt miatt semmisítette meg a román alkotmánybíróság az elnökválasztási eredményeket tavaly decemberben, arra hivatkozva, hogy külső beavatkozás történt Georgescu kampányán keresztül a román belpolitikába. A mostani döntés után vasárnap éjszakába nyúló tüntetés tört ki a jelölt mellett, akit több mint a választók harmada támogatott a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint. Nézzünk rá a jelöltre – Dunai Márton, a Financial Times budapesti tudósítójának kiváló riportjából szemezgetek csak pár finomságot:
A kritikusai szerint a Szekuritáte továbbélő szellemeként jellemzett Georgescu – aki már az orosz főideológussal, Alexander Duginnal is találkozott nemrég – 1986 után, tehát bőven még a Ceausescu-időszakban, külföldi kiküldetéseken volt, ami tényleg szolgálati kapcsolatot feltételezett.
A 2000-es években az orosz hírszerzés számára akkor már kiemelt területen, Ausztriában élt, itt nem fizetett állásokat tüntet fel életrajzában, majd 2021-ben tért haza Romániába, ahol megkezdte az extrémista erők megszervezését. Kicsit sok a lyuk és kérdőjel az életrajzban.
De mint tudjuk, ez egyáltalán nem rettenti el a 21. századi szavazókat, főleg nem azokat, akik politikai véleményüket a TikTok-videók alapján kívánják formálni.
Ettől még szimptomatikus, hogy a román társadalom mennyire el szeretne fordulni a saját elitjétől, amely most minden eszközt megragadott Georgescu kizárására.
💭 Csak egy pillanatra képzeljük el, hogy a NATO- és EU-ellenes, tehát kilépéspárti Georgescu vagy valamely utódja egy napon hatalomra jut Bukarestben, miközben Budapesten még tart a Make Hungary Great Again kampány. Na pont az ilyen pillanatok azok, amelyek elkerülésére eredetileg is létrehozták a békeprojektként indult EU-t. Hiszen két ország revizionista történelemmel, harcos retorikával, magát kivéve az eddigi intézményrendszerek megkötései alól, könnyen konfliktusba keveredhet. Nem is kell tehát neoszovjet putyinista katonákat vizionálni Kárpátaljára, elég ha egy-egy elszabadult vezető néz farkasszemet Bukarestből vagy esetleg Pozsonyból a budapesti szabadságharcosokkal. |
🛡️A la carte Európa: Rearm! Az EU előtt egyre inkább nyílik az alternatíva, hogy vagy kormányközi keretbe vagy uniós keretbe terelje a védelmi együttműködés következő szakaszát. Előbbi mellett szól, hogy a britek, norvégok is belépnének, illetve a magyar vétó úgy lenne egyszerűen megkerülhető. Az uniós keretben létezik intézményrendszer, forrásokat egyszerűbb közösen kezelni, de ezt el tudják engedni az uniós huszonhatok, bár Von der Leyen már dolgozik a jogi megkerülés lehetőségén.
Ezt fejtette ki Kerner Zsolt hosszabban a 24.hu-s fizetőkapus cikkében: vajon még mennyi vétót bír el az uniós rendszer? Ne felejtsük el, tavaly év végén még azt mondta a magyar kormányfő, hogy kizsarolja majd a konszenzusos döntéseknél a magyar forrásokat a többi vezetőből. Most ez nagy csavart kapott azzal, hogy az USA helyzetbe hozta az Uniót.
Eközben a VSquare portálon Panyi Szabolcs összefoglalta, hogy az MCC és a lengyel radikáljobb, PiS-kötődésű Ordo Iuris Intézet hogyan tervezné az EU átkeresztelését, szupranacionális elemeinek lebontogatását, a bírósági hatáskörök szűkítést, a Bizottság átalakítását főtitkársággá, az EP-t pedig kiegészítené nemzeti delegációkkal.
Ebben az MCC–OII összefogásban a Trump kormányprogramjaként szolgáló Projekt 2025-öt jegyző Heritage alapítvány is benne van, tehát akár úgy is érthetjük, hogy Trump terve se lenne sokkal különb az EU-val.
Az EU Trump szemében minden jó elrontója (más nemzetközi szervezetekkel együtt). Az első elnöksége idején még csak-csak kijött valahogy Junckerrel, de most nem volt hajlandó találkozni egyik uniós vezetővel sem beiktatása óta, és Vance-et küldte a MSC-re. Kaja Kallas még Rubióval sem tudott beszélni. Trump kifejezetten ellenségesnek tekinti az Uniót, mint ami alapvetően az amerikaiak lehúzására („to screw us”) jött létre, és sokkal inkább egy oszd meg és uralkodj, szalámitaktikás nemzeti kapcsolattartást forszíroz.
Ha ezt nem tudják az uniós államok megkerülni, akkor csúnyán meg lesznek versenyeztetve és a végén mindenki veszít. Ha képesek összefogni (huszonöt-hatan) és egy hangon szólni, kereskedeni, fegyveripart építeni az USA nélkül is, akkor lesz esélyük Trumptól egyezséget kiharcolni.
Az EU tehát se nem stratégiai partner, se nem szövetséges a Fehér Ház szemében, hanem egyből az ellenséges térfélre tolták. Ez drámai fordulat, amelyet elemzők, befektetők és politikusok egyaránt emésztgetnek, de minden jel erre mutat. Az EU nem fog helyet kapni tárgyalásokon, és Európa legfeljebb a nagyhatalmak nagyemberei közti egyezkedésben lesz a menün. Barátkozzunk ezzel az attitűddel, és hátha az öreg kontinens most véletlen összeszedi magát.
👀Jalta, Szent Szövetség, vagy csak gyarmatosítás. Az amerikai–ukrán, ill. orosz–amerikai tárgyalások Jeddah-ban zajlanak a hírlevél lezárásakor. Míg az ukránoknak a felderítő szolgáltatást elvileg visszakapcsoltatta Trump (mindenesetre óriási moszkvai ukrán dróntámadás zajlott), azért mérsékeltek a remények, hogy Zelenszkij jól jöhet ki középtávon. Kérdés, hogy az orosz–amerikai fordulóról mikor lesznek érdemi információink és kitől. Emellett már lebegtetik, hogy júniusban lehet legkorábban esedékes egy Hszi–Trump leülés, ezt még kezeljük óvatosan, már az is jó hír a kínai vámok folyamatos emelése után, hogy ezt napirenden tartják.
Azt semmi esetre se veheti Zelenszkij túl udvarias lépésnek, hogy Trump inkognitó küldöttei Julija „gázhercegnő” Timosenkóval és Petro „csokoládékirály” Porosenkóval egyeztettek, és megkezdték elnökjelölti informális pozicionálásukat.
Kérdés, hogy az ukrán–amerikai megállapodás aláírása bármilyen trendfordulónak tekinthető-e, vagy inkább éppenhogy megerősíti Trumpot abban, hogy mehet tovább a bullyinggal. Közben Witkoff különmegbízott Moszkvába készül a héten csütörtökön, tehát a közvetlen vonal egyre bővül.
🏛️ Intézménykarcsúsítás: ötös fokozat. Az 1979-ben alapított oktatási minisztériumot szövetségi szinten tényleg megszüntetnék: amint megszavazta a Szenátus Linda McMahon miniszterasszonyt, rögtön bedobták az erre vonatkozó elnöki rendeletet (EO). Ez régi republikánus álomnak számít, visszaadnák az államoknak az összes hatáskört, és ezzel kiesik majd a szövetségi finanszírozás, amely átlagban 10%-ot jelent az intézményi költségvetésekben.
Az Igazságügyi Minisztériumban az új idők stílusának megfelelően az eddigi nemzetbiztonsági összekötőket migrációs területre helyezték át.
Az intézményközi napi biztonsági értekezlet, amely az ügyészségtől az FBI-ig összehozta a vezetőket, gyakorlatilag csak új résztvevőkkel rendelkezik már, és elsősorban a migrációról beszélgetnek, a korábbi fenyegetéseket, mint az orosz befolyás, már nem tudni a napirenden.
A nyugdíjfolyósító intézetek körüli személyzeti leépítések (10-15%), a társadalombiztosítási ügyintézők leépítése párhuzamosan zajlik a politikailag érzékeny, fenti tisztogatásokkal, tehát ez két párhuzamos folyamat, bármelyik rossz sínre kerülhet.
💐 Nemzetközi nőnap alkalmából megosztom ezt a NYT oknyomozó cikket egy kínai nő esetéről, akit eladtak, feltehetőleg többször, majd legalább 8 gyereket szült az őt kiláncoló férjének; a felkavaró történet mégsem ér véget a személyes tragédiájával, hanem azokat a nőket is mind meghurcolják a mai napig, akik fel merik emlegetni az incidenst a közösségi médiában. Egészen döbbenetes módon tükrözi az eset azt, hogy a kínai kommunisták hogyan tesznek meg mindent a belső kritika elfolytásáért.
Nézzük az ábrát, hogy hány nő dolgozik Európában a védelmi és külügyi tárcavezetőként. Hm.  |
🌐 Végül néhány további fontos hír a transzatlanti körökön túl.
A Duna évtizedes száraz tél után rendkívül alacsony, és hótakaró sincs a vízgyűjtő területen érdemben, úgyhogy fel lehet készülni, milyen nyarunk lesz ezután. Az ínség-sziklák már kint vannak, a Telex remek cikke szerint egészen 1876 óta nem volt példa arra, hogy márciusban már láthatóak legyenek.
Csin Csuanglung kínai ipari és IT-minisztert leváltották, ezzel az elmúlt két évben négyre emelkedett a leváltott pekingi miniszterek száma. A mostani esetben sem mondták meg természetesen, hogy mi az elmozdítás oka, bár gyanús, hogy korábbi katonai karrierje során lehettek korrupciós ügyei.
Érdekes alkotmánymódosítással állt elő a Fidesz: azok a magyar állampolgárok, akik második állampolgársággal is rendelkeznek, kiutasíthatóak lesznek Magyarországról abban az esetben, ha veszélyesek a szuverenitásra. Legközelebb talán már vagyonelkobzás is jár majd mellé: mindenesetre elég rossz emlékeket idéz a saját állampolgárok kiutasítgatásának jogi lehetősége.
Szíriában a belső öldöklés nem sokat lassult. Hiába zajlik az Aszad-rezsim áldozatainak feltárása, ez még be sem fejeződött, amikor az immár kormányerőnek titulált iszlamisták összecsaptak a tengerparti alavita erőkkel, illetve további lázadókkal. A belbiztonságot se tudják garantálni, megugrott az emberrablások száma.
🍸 Nemzetközi olvasmányok. A Dalai Láma írt a Washington Post-ba egy nyílt levelet – Tibetből való menekülésének 75. évfordulója alkalmából –, amelyben már azon aggódik, hogy Kína majd megpróbálja maga kinevezni utódját a halála esetén. Von der Leyen első száz napjának mérlege a Politicón. Fontos tanulmány arról, hogy J.D. Vance arca miért lett ekkora mémsztár. A Foreign Policy cikke a brutalista építészetről – a film kapcsán, természetesen. Végül, az ukrán civilek kínzásáról és a 28 elfogott ukrán újságíró sorsáról egy kemény Meduza riport.
Comments