Európai poloskák vs orosz fülbemászók | Heti Feledy

Az elmúlt hetekben rengeteget foglalkozott a hírlevél az amerikai–európai kapcsolatok átalakulásával, az ukrán hadszínteret befolyásoló nemzetközi fejleményekkel. Most szeretnék Közép-Európával kezdeni, mert március 15-e alkalmából valahogy azon töprengtem, hogy a régióban picit hasonló “kihez legyek hűséges” külpolitikai dilemma okoz immár masszív, és sok országra jellemző társadalmi törésvonalat. A jobb- és baloldali 20. századi patkófelosztást mostanra az EU-párti, ukránbarát és oroszfélő versus EU-kritikus, szankcióellenes és oroszbarát felosztás alkotja a régiónkban. Nézzük.

🔥 Forróság a Kárpát-medencében. Magyarország szinte összes szomszédjában adott a politikai feszültség. Ez részben egy nehezen kiszámítható közeget hoz bármely működő magyar külügyi vezetésnek, illetve jól mutatja, hogy a nemzetközi kapcsolatok hogyan polarizálódtak. Egy-egy kormányváltás már a szomszédoknál is külpolitikai váltást jelenthet, holott sokáig – a rendszerváltást követő szűk három évtizedben – több helyen is megvolt a nagypolitikai konszenzus az atlantizmussal és az EU-orientációval kapcsolatban. Mára ez elveszett, és a régiónk több országában a leghatározottabb politikai törésvonal épp az EU-hoz való hozzáállásban rajzolódik ki.

• Miközben ebben a félévben a lengyelek adják az EU tanácsának soros elnökségét a Tusk vezette kabinettel, januárban egy pillanatra még a PiS átvette a legnépszerűbb párt helyét, bár előtte és azóta is stabilan a kormányzó Polgári Platform (KO) vezet. Májusban elnökválasztás, Tusk jelöltje közel 10%-ot ver jelenleg a PiS elnökjelöltjére. Míg Tusk megkapta az uniós forrásokat, azokat visszatartották a PiS-kormányzat idején a jogállamisági aggályokra hivatkozva, és ez elég sok brüsszelezéshez vezetett, mostanra a PiS egyébként ukránkritikus lett.

🇸🇰 Pozsony büszke vára és az “elmebetegek”. A szlovák belpolitikában nem tud lecsillapodni a hangulat, amióta Fico ellen merényletkísérletet követtek el tavaly májusban. A polarizáció megugrott, a kormánykoalíció szélsőséges tagjai szerint is messze a “kisebbik rossz”, ha házon belül vita van a kormánypártok közt, mintha az ellenzék megkapná az esélyt egy előrehozott választáson. A visszahívott londoni nagykövet úgy fogalmazott, “teljesen megkettyent” a szlovák külpolitikai döntéshozatal. 

• A politikai erőszakot először a politikusok veszik szájra, azután szépen leszivárog a hétköznapokba. Talán ennek eredménye lehetett a március eleji, magyarokat ért késes támadás Pozsonyban, amelynek elkövetőjét egyébként azóta elfogták, bár a rendőrség, a rosszemlékű Malina Hedvig-ügyhöz hasonlóan most sem túl bőszavú (akkor pedig bizonyítékokat is eltüntetett, és a miniszterelnököt szintén épp Ficónak hívták). 

• Robert Fico eközben nem állt Orbán mellé az EU-csúcson Ukrajna-ügyben, hanem csendben megszavazta azt, közben otthon mégis hangos ukránellenes narratívát épít. Ez azért különösen fals, mivel az ország nagy fegyverkereskedésben áll többek közt ukrán irányban a kormány(közeli üzletemberek) javára. 2021-es volumen tízszeresére (!) nőtt három év alatt az export, átlépve az 1 milliárd dollárt. 

• Fico decemberben Moszkvában járt, amiért pedig azóta is tüntetések szerveződnek: pontosan a pro-EU szlovákok legutóbb március 7-én közel 40 településen vonultak fel. Korábban, 2023 őszétől azért zajlott tüntetéshullám, mert Ficóék a korrupcióellenes ügyekkel foglalkozó különleges ügyészséget felszámolták, a büntetési tételeket többek közt megvesztegetés esetére is csökkentették (ezzel az elévülési időt is), és ezzel lényegében ejtették az egykori oligarchaközeli emberek ügyeit. 

• A kormánykoalíció sokat veszekszik. Annyira, hogy nem talál elnököt a parlament élére, mert Pellegrini, az előző miniszterelnök, a Fico pártjából kivált Hlas vezetője, azóta államfővé avanzsált, és nem tudnak megegyezni, hogy ki vigye a parlament vezetését. A legfrissebb sportminiszteri kinevezéssel a koalíció a többség alá csúszna – a miniszter ugyanis elveszítené képviselői helyét –, ez is színesíti az életet most a szlovák Nemzeti Tanácsban.

• Régiós minta? Pipa. Az EU-párti, ukránbarát és kozmopolita Progresszív Szlovákia párt áll szemben a nacionalista, pánszláv, oroszbarát és EU-kritikus Smerrel és a többi szélsőséges partnerével. 

🇷🇸 Belgrád forrong, de nagyon. Szerbiában a hétvégén újabb rekordot döntött a belgrádi tüntetés, ahol a fővárosba vonultak több százezren (a tüntetők és a független média) szerint. A tüntetők szerint katonai minőségű hangágyút vetettek be ellenük. A diákok önszerveződését az újvidéki vasútállomás teraszának 15 halálos áldozatot követelő incidense váltotta ki, ez azonban inkább az utolsó csepp volt egy nagyon teli pohárban, amelyben a menedzselt demokráciaként működtetett Szerbia és vezetője, Aleksandar Vucic elleni feszültség testet öltött.

Belgrád március 15-én. Forrás: Andrej ISAKOVIC / AFP

• Bár Vucic már cserélt miniszterelnököt is a tüntetések novemberi kezdete óta, ez nemhogy javított volna a helyzeten, csak bizonyította, hogy az államfő és a kormány közt egészségtelenül működő alá-fölérendeltségi kapcsolat van (bár ezen kevéssé lepődünk meg itt Budapesten, de a szerb alkotmányozók sem így gondolták), a tüntetők köre egyre csak növekszik.

• Már messze nem egy diákmozgalomról van szó, azóta nyugdíjasok és más csoportok is feltűntek köztük, korábbi Vucic-szavazók is. Így kérdés, hogy ez a lendület vajon meddig lesz hajlandó kitartani: a Vucic-korszak eddig már több nagy tüntetéshullámot kihordott a hátán, ugyanakkor a szerb nemzeti emlékezet a 2000-ben bekövetkezett, Milosevicset leváltó ún. buldózer-tüntetésre rezonál, vagyis közelmúltbeli élmény indíthatja őket arra, hogy lehet a nép szavának ereje. A szlovákok a Kuciak-gyilkosság után így üldözték el az akkori Fico-kabinetet. 

• A USAID-zaklatás Belgrádban már előrébb tart: négy civil szervezethez kiszállt a rendőrség, pénzmosás, hűtlen kezelés és egyéb vádpontok alapján. Pikáns, hogy a legtöbb USAID támogatás – a Balkán többi országához hasonlóan – egyébként közintézményekhez került, nem a civilekhez. Az akció egyelőre úgy tűnik, inkább mondvacsinált okokból, alkalmazkodva az idők lehetőségeihez indult, hogy ezzel építhessék a Vucic-féle narratívát, miszerint a tüntetéseket persze elsősorban “külföldi aktorok” tüzelik. Ezt még a Belgrádba látogató Trump Jr. is erősítette, aki fél év alatt másodszor érkezett az országba. (A Szijjártó-féle külügy is lehajolt Trump I. alatt a USAID forrásokért, erről Panyi Szabolcs írt.)

• Vucic pártja, az SNS alighanem túl mohó volt az elmúlt tíz évben, korrupciója túlnyerte magát, és bár a covidig tartó gazdasági fejlődésben még tudtak máshova is juttatni, ez most már évek óta nem evidens, így egyre több szektor elégedetlen. Vucic ugyanakkor egy új szerb lítiumbánya kapcsán uniós közeledést hajtott végre ügyes diplomáciai húzással, és az is kiderült, hogy eladott fegyvereket Ukrajnának, de ezekről nem beszél a belpolitikai narratívában.

🇷🇴 Elitközi háború? Romániában Georgescu mellett még egy további jelöltet, a szintén szélsőséges és oroszbarát SOS Románia vezetőjét, Diana Șoșoacă-t is kizárták az elnökjelölti versenyből. Tegyük hozzá, ő az a politikus, akit még az AUR is kirakott a soraiból. Ezzel szemben az AUR vezetője, Simion megkapta a zöld lámpát és jelenleg a nem túl megbízható közvélemény-kutatások 40% körülre teszik, míg pártja a második legnépszerűbb. 

• Itt is felállt látványra az EU-párti és EU-ellenes két tábor, előbbi ráadásul egyesíti a korábbi két nagy pártot, a PNL-t és a PSD-t. 

• Szakértők ugyanakkor úgy magyarázzák a belpolitikai viszályt, mint a rendszerváltást a gazdasági vállalkozásai révén könnyen túlélt titkosszolgálati elit köreiben bekövetkezett törésvonalat – sokkal kevésbé a külső befolyásról szól a történet, bár nyilván létezik az is. Eszerint Georgescu is menedzselt jelölt volt, a román választóknak így akár joggal lehetne elege az elitjéből, ám a funkcionális analfabéták száma meghaladhatja a 40%-ot, a diákok közt is 42%, a digitális analfabéták aránya a fiatalok közt 75%-ot ér el.

🇧🇦 Befolyásolási terület? Boszniát múlt héten körbeírtam a magyar szempontból. Milorad Dodik elveti azóta is a boszniai alkotmányos főhatóságot a saját szerb köztársasága területén, ahol belefogott egy helyi különleges rendőri alakulat szervezésébe, feltehetőleg már attól is tartva, hogy esetleg saját emberei árulhatják el. Egyelőre nehéz kiutat elképzelni ebből a helyzetből, holott az ország épp egy éve kapta meg a zöld lámpát ahhoz, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásait megkezdhesse. 

• Miközben Dodik ellen letartóztatási parancsot adtak ki, a NATO-főtitkár is megjárta Szarajevót, és kiállt a boszniai egység – a daytoni egyezmény szerinti működés – mellett. 

• Ez Dodikot cseppet sem tartotta vissza attól, hogy átnyomja a saját alkotmányos tervezetét a banja luka-i szerb parlamenten, ami elviekben önálló hadsereget és igazságszolgáltatást tenne lehetővé – függetlenül Szarajevótól. 

• Miközben az EUFOR békefenntartóinak számát növelik az országban, Dodik az oroszok segítségét kéri abban, hogy az ENSZ égisze alatt működő egység mandátumát ne hosszabbítsák meg. 

• Itt is tehát feláll, nagyjából etnikai vonalak mentén, az EU-párti Szarajevó és az oroszbarát Banja Luka egymással szemben.

🌊 Föltámadott a tenger. Ezen a közép-európai hangulatjelentésen átfutva, szinte tényleg március 15-i vibe-okat lehet felfedezni, hiszen a “népek tengere forrong”, egyre kevésbé szívlelik a korrupt, dölyfös vezetőket a régióban, a begyöpösödött elitet, amely elszakadt az országától. Ugyanakkor a technológia mostani fejlettsége, illetve a régiót több évtizede sújtó kivándorlás miatt az éppen a tüntetések kritikus magját adó agilis szervezők és a fiatalok alacsonyabb létszáma miatt kérdéses, hogy ezek a tüntetéshullámok meg tudják-e újra dönteni a rezsimeket, vagy egyszerűen kifáradnak. Persze előfordulhat, hogy maguk a rezsimek követnek el olyan alapvető hibát, amelyet már nem tudnak megúszni. 

• Az is megállapítható, hogy a korábban nacionalista, mára oroszbarát pártok népszerűsége növekedett, részben a háborús polarizáció miatt, részben persze az oroszok is örömmel támogatják ezeket a mozgalmakat a maguk módján. 

• Így tehát Európa – és ezen belül Közép-Európa – legnagyobb ellensége legelső körben saját maga, pontosabban régi árnyának kísértetei: a moszkvai bekötésű emberek, akik idegen érdeket képviselnek; illetve a nacionalizmus tüzével játszó politikusok, akik nem restek a politikai erőszakot alkalmazni retorikájukban, és már évekkel ezelőtt több helyen elkezdték a dehumanizáló fordulatokat alkalmazni, ami minden eddigi tudásunk szerint az erőszak előszobája.

Hétfőn a még működő Szabad Európa Rádió budapesti studiójában egy egyórás podcastot vett fel velem Benyó Rita, ezt itt találjátok. A jövő héttől pedig dupla jó hírem van: az Amerikánó triója is nemsokára folytatja a podcastsorozatot (tehát Kerner Zsolttal és Pap Szilárd Istvánnal), illetve a Feledy Podcast is új epizódokkal jelentkezik, szuper izgalmas interjúalanyokat győztem meg, hogy mikrofon elé üljenek! A kedd este elkészült balkáni kihívásokat és a puskaporos hordón égő kanóc helyzetét áttárgyaló adást a Partizán videócsatornáján találjátok!

📑 Ismeretlen feltételek. Csütörtökön uniós csúcs, amelyre előre beárazták, hogy Orbán Viktor újfent megvétózhatja a közös ukrán döntéseket. Az ukrán uniós bővítésnek szintén Budapest az egyetlen akadályozója: a tárgyalásokat nem engedi megkezdeni a magyar kormány az első fejezetekről. Nagyon hosszú folyamat egy bővítés (egy mostani kezdéssel és a lehető legjobb menetrenddel is legkorábban 2030-ban sikerülhetne a csatlakozás), amely a huszonheteknek adna befolyást Kijev felett, és eszközöket, hogy az ukrán vezetésre nyomást tudjanak gyakorolni európai szempontból fontos érdekek mentén.

• Az ukrán miniszterelnök-helyettes viszont arról beszélt, hogy Szijjártóékkal hiába az intenzív egyeztetés a színfalak mögött, mostanra nem tudják, hogy mit várna el valójában a magyar fél. Ezért egyes brüsszeli folyosókon ezt nem tartalmi, hanem formai obstrukciónak vélik, amely Orbán Viktor geopolitikai játszmázásáról szól. 

• A Politico forrásai szerint ugyanakkor Marco Rubio amerikai külügyminiszter telefonon felszólította Szijjártó Pétert, hogy Magyarország ne vétózza meg az oroszországi entitásokra kivetett uniós szankciók meghosszabbítását: ez még múlt héten csütörtökön okozott izgalmakat Brüsszelben, hogy vajon a múlt hétvégén egyébként lejáró szankciókat végül sikerül-e konszenzussal meghosszabbítani. Sikerült. 

☎️ Kedden a Trump–Putyin telefonhívással folytatódott az amerikai–orosz egyezkedés a múlt heti fordulók után. A Washington Post által megszellőztetett orosz FSZB-közeli dokumentum, amelyet állítólag a Kremlnek írtak, csupa olyan orosz követelést rögzít, amelyek nem kompatibilisek az európai pozícióval. A keddi telefonhívás inkább tűnik Putyin sikeres időhúzásának, mint áttörésnek, mivel a felek a “tárgyalásokat folytatják”, bár az USA kérésére az ukrán energia-infrastruktúra elleni támadások leállítása lehet az első fázis, amibe Putyin elviekben beleegyezett. Más kérdés, hogy 30 napra, és amúgy is havonta szokta indítani a rakétahullámot, tehát ez nem áldozat Moszkva részéről, viszont Kijev sem lőheti drónokkal az utóbbi időben kilyuggatott orosz olajinfrastruktúrát. A telefon után mindenesetre rakétákat lőttek az oroszok Kijevre.

• A Kreml leirata azt emelte ki, hogy Ukrajnának vállalnia kell, hogy a tűzszünet alatt nem kezd nagyobb mobilizációba és csapatai újrafelfegyverzésébe.  

• Putyin beleegyezett 175 hadifogoly és 23 súlyosan sebesült ukrán katona átadásába, bár ez a teljes szám töredéke.

• Az amerikai leirat szerint a stratégiai fegyverek korlátozásáról és a közel-keleti helyzetről is beszélt a két elnök, de tartalmi részleteket nem árultak el.

🛡️ Hogy reagál Európa? Az Európai Bizottság extra 1,5%-os költségvetési hiányt enged a tagállamoknak, amennyiben azt a pénzt honvédelmi kiadásokra költik. Ettől még ezt a forrást a tagállamoknak kell előteremteni, emellé 150 milliárdot tennének a közös kalapba. Ha a tagállamok valóban elköltenék a megengedett 1,5%-os többletkiadást, akkor az négy év alatt 800 milliárd eurós védelmi beruházást hozhatna Európának a jelenlegi becslések szerint. 

• Kedden a német Bundestag is eldöntötte, hogy radikális lépésre van szükség a védelem és a gazdaság felpörgetése érdekében. Az elfogadott alkotmánymódosító csomag tartalma, hogy a GDP 1%-a feletti védelmi kiadások mentesülnek az adósságfék korlátai alól (ebbe beletartoznak az ukrajnai támogatások is!), valamint egy 500 milliárd eurós különleges alap az infrastrukturális fejlesztésekre és a klímavédelemre. Ennek persze a felsőházon, a Bundesraton is át kell mennie, de miután a bajor Freie Wähler támogatása zsebben van, elvileg ez nem fog problémába ütközni.

Friedrich Merz jövőbeli kancellár előterjeszti a Bundestagban a pénzügyi ágyúgolyókat, amelyektől a német gazdaság újrapörgetését várják. Forrás: BERND VON JUTRCZENKA / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

• Miután Witkoff megjárta Moszkvát múlt hét csütörtökön és egyeztetett a Kremllel a Fehér Ház nevében, előkészítve az eheti telefonhívást, a brit, a francia és a német nemzetbiztonsági tanácsadók együtt repültek Washingtonba pénteken. Annyiban jó jel, hogy közösen mozogtak az európai “nagyok”, és legalább az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó fogadta is őket.

• Ami érdekes lesz, és majd külön írok róla vagy megbeszéljük a Klubban, hogy a török–lengyel közeledés hova vezethet. Törökország szintén csalódott a trumpi közel-kelet politikában, mert remélte, hogy nem csak a szaúdiak kapnak figyelmet. Ezért most újrakalibrál, emiatt több együttműködési szándékot mutathat a NATO keleti tagállamai felé. 

• A Közel-Keleten újra forrósodni látszik a helyzet: Izrael kedden a tűzszünet életbe lépése óta a legnagyobb légicsapást mérte Gázára, amiért a Hamász nem engedte szabadon a túszokat, és nem fogadta el az amerikai javaslatot a tűzszünet meghosszabbítására. A támadásban több mint 400-an meghaltak, ebből egyelőre nem tudni, mennyi a civil. Trump beleegyezését adta a támadáshoz, és az izraeli kormány a művelet megkezdése előtt is jelzett az amerikai kormánynak. Trump a korábbi napokban a jemeni húszi állásokra mért csapást.