Sziasztok!
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de múlt héten több brüsszeli szakmabelinél egyszerűen beütött a depresszió. Ez abból származik, hogy néhány nap alatt Trump és stábja annyiszor tudta Európával – kicsiben és nagyban – éreztetni azt, hogy mennyire átléphető és mennyire nem tekintik partnernek, hogy az az eddigi jótékony bidenista ködöt egy csapásra eloszlatta. Az EU nem geopolitikai tényező a jelenlegi formájában. Ez nem egy döbbenetes újdonság, de sok fővárosban eddig nem az EU külpolitikai súlya tűnt a legégetőbb kérdésnek.
Trump beígért 10-25%-os vámintézkedése Európával szemben jól érzékelteti, hogy vagy közösen tárgyalunk, vagy sehogy, muszáj az együttműködés. Sőt, ami izgalmas, hogy a vámok kevéssé a szolgáltatói szektort, mint a termelőit érintik (a francia sajttól a német autóiparon át az olasz tésztákig), ahol viszont éppen a térnyerésben lévő radikáljobb szavazók egy jó része dolgozik. Ez a szélsőséges pártokban is felvetette a kérdést, hogy hogyan álljanak Trumphoz, nem véletlen, hogy Le Pent nem hívták meg a januári elnöki beiktatásra Washingtonba, mivel a francia munkásosztály kevéssé lelkes, és Le Pen más irányba taktikázik már, mint például Zemmour.
Még az új üdvöske, az AfD sem mentes a belső dilemmától, mert Trumpék egy dolgot egyértelművé tettek legalább: az amerikai LNG-ből márpedig Európa vásároljon csak többet. Ugyanakkor az AfD az Északi Áramlat német–orosz gázvezeték újranyitásával kampányol, ami teljesen ellentétes a Fehér Ház szándékával, hiába szerepel tehát együtt Alice Weidel és Musk az X-en (ami még pikánsabb, tekintve, hogy Weidelék nagy EV-ellenesek).
J.D. Vance müncheni beszéde az idei MSC-n ebből a szempontból nem is arról szólt, amit elmondott, hanem arról, amire nem tért ki. A sajtó, a hallgatóság és a diplomaták mind azon háborogtak, hogy hogyan olvasott be az európai mainstream politika tűzfalazós kísérletével szemben, vagyis hogy miért nem engedik a hatalom közelébe a radikáljobb pártokat. A saját MAGA-valóságából nézve ez érthető. Az MSC ugyanakkor a transzatlanti kapcsolatok egyik legfontosabb meghatározó éves eseménye évtizedek óta, és mint ilyen, nagyon jelzésértékű, hogy Vance nem kezelte partnerként az európaiakat, és nem beszélt az ukrán hadszíntérről, mert abba sem akarják bevonni az EU-tagokat.
🕊️ Fejünk felett. Trump kommunikációs blitzkrieg-je múlt héten sokakat meg tudott lepni Brüsszelben és a tagállamokban. Kedden elindult az orosz és amerikai delegációk közti egyeztetés Rijádban, ahol Lavrov orosz külügyminiszter szerint első körben nem is az ukrán háborúról lesz szó, hanem az orosz–amerikai kapcsolat helyreállításáról. Marco Rubio amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy nem kell az európaiaknak aggódnia, ha az első körök után „valódi” tárgyalásokba fordul a dolog Ukrajnával kapcsolatban, majd bevonják az ukránokat. Zelenszkij kiborult.
Mindenki igyekezett puszta diplomáciai előszobának eladni a maga tárgyalásait. Macron vész-minicsúcsot trombitált össze hétfőre, de hivatalosan Párizsban sem „csúcsnak” (summit) hívták, hanem megkezdett párbeszédnek. Ez utóbbi azért is fontos jelző, mert most már csak a coalition of the willing vett részt ezen (a német, brit, olasz, lengyel, spanyol, holland és dán kormányfők, illetve Von der Leyen és a NATO főtitkára), azaz akik úgymond önszántukból akarnak együtt dolgozni. Ahogy Macronék igyekeztek keretezni, most nem volt idő a 27-es brüsszeli intézményi konszenzuskeresésre, bár hivatalosan azt készítették elő.
Peacekeeping is war. A fő téma az volt, hogy mely európai országok katonái tudnának az ukrán fronton békefenntartó misszióban részt venni. A britek és a franciák inkább nyitottak, a németek és lengyelek ezt kizárták. Több tízezer katona szükséges a terepen egy hasonló művelethez, vetésforgóban számolva összesen több százezres létszámról lehet szó. Az amerikaiak viszont “NATO-n kívüli” műveletről beszélnek, vagyis nem védené a kéksapkásokat az V. cikkely; viszont kínai és akár brazil erőket is hívna Washington.
Szerdára újabb összejövetelt trombitál össze Macron, ezúttal elvileg nem EU-s tagállamokat is megszólítva. Vajon hányan lesznek ott, akik kimaradtak az első körből? Trump a földön fekvő Zelenszkijt rugdalta Mar-a-Lagoban adott sajtótájékoztatóján, és - a Kreml-álláspontnak megfelelő - választást követel Ukrajnában.
Mindenesetre Rubio kicsit enyhíteni igyekszik a Fehér Ház éles kommunikációját, de annyira nem, mint korábban Kellogg, az ukrajnai különmegbízott, akit látványosan kihagytak a szaúdi delegációból, ehelyett az európaiakkal való párbeszédet bízták rá, mandátum nélkül. Azért Münchenben ő is beszólt a kontinensnek, mondván, hogy egy „bizottság még sose kapott szobrot az USA-ban”, utalva arra, hogy a sok uniós ülésezés nem vezet eredményre.
👑 Ásványkincseid országomért. Egyre több a találgatás arról is, hogy az immár 500 milliárd dolláros árcédulával ellátott amerikai kérés az ukránok irányába mit szolgál(t) valójában. Ekkora értékben kérték Kijevtől az ásványkincsei amerikai tulajdonba való átadását, amit Zelenszkij egyelőre nem fogadott el, részben azért, mert a magas árral együtt sem adtak biztonsági garanciát, és az sem derült ki, hogy ez a múltbeli vagy a jövőbeli amerikai támogatásra vonatkozna..
Azt már csak halkan, de jegyezzük meg, hogy az USA ukrán számlája jelenleg 115 milliárd dollár körül áll, ám ennek jelentős részét otthon költötték el. Tehát lényegében az amerikai hadiiparnak nyújtott állami támogatás volt, nem kis részben épp republikánus államokban lévő gyárakban lecsapódva, míg más része hitel.
Ezért merül fel, hogy Kijevre ekkora nyomást vajon nem azért akar-e helyezni Trump, mert ezzel szeretné elérni, hogy beadják majd a derekukat az ennek fényében „olcsóbbnak” tűnő, esetleges orosz–amerikai javaslatra?
A már messze nem csak ritkaföldfémekre, hanem kikötőkre, olajra és gázra is utazó amerikai “ajánlat” kőkemény: az 500 milliárd dollár az agresszor áldozatára kiróva, amely GDP-arányosan még a Versailles-trianoni békeszerződéseknél is magasabb, mint anno Németország háborús kártérítési kötelezettsége!
Megrázó, hogy Ukrajnát a két nagyhatalom pont ugyanolyan gyarmati módon kezeli: Moszkva nem ismeri el az ukrán népet, sem az államiságát, szabadon prédálható területnek tekinti. Az USA pedig nyersanyagért cserébe egyfajta protektorátust kínál, mint a 19. században.
Több nem derült ki a pénteki közvetlen Zelenszkij–Vance beszélgetésen sem.
Zelenszkij és J.D. Vance a müncheni tárgyalóasztalnál.
🪙 Egy érme két oldala. Az kristálytiszta, hogy az orosz kormánymédia a közel hároméves hardcore nyugatellenes propaganda után alig bír helyet csinálni a trumpista megszólalásoknak. A Kreml és a Fehér Ház álláspontja közt túl nagy lett az átfedés: hajlandók Ukrajnát felosztani, ugyanúgy másodrendű országként kezelik, és még Zelenszkij elmozdítása is szerepel mindkét oldalon, ami régi vágya Moszkvának; nem szólva a NATO-tagság kizárásáról és arról, hogy Európát eközben a partvonalra szoríthatják.
Ebben viszont már józan ésszel – és külföldi korrupció nélkül – egy európai párt sem lehet érdekelt, a radikáljobbtól a radikálbalig. Trump vámjai és a portyázásra szabadon engedett amerikai digitális óriások, Putyin katonai fenyegetése és Kína gazdasági befolyásszerzése egyszerűen minden szavazótábort húsbavágóan érint. Bárkit, aki a szuverenitást komolyan gondolja.
Talán megéljük még, hogy a Wagenknechtek és Wildersek együtt aggódnak majd Európáért? Nem a migráció dönt minket romba, hanem az európai immunrendszer hiánya, de ezt már sokszor megírtam.
Kérdés, hogy a radikális politikusok túlélni akarnak-e hosszú távon Európában, vagy két perc ragyogásért és egy moszkvai lakásért eladják-e lelküket.
🏆 Nagyhatalmi ambíciók. Ha valamit az oroszok még nem értek el (egyelőre), az egy új Jalta. Putyin valódi álma az lenne, ha Moszkva és Washington közösen osztaná fel újra a befolyási övezeteket. Ennek nem zéró az esélye akkor, ha a trumpista külpolitika Moszkvában azt látja, amit Kissinger a 70-es évek Kínájában: a megbontható kínai–orosz szövetséget. Más kérdés, hogy ebben lehet-e hinni egy KGB ezredes bármiféle ígéretének, de nincs kizárva, hogy az új Fehér Ház ebben látná az „art of the deal” történelmi példáját.
A kioktató hangnem és haldokoló transzatlanti kapcsolat, az amerikai biztonsági ernyő felszakadása mellett a valódi aggodalom tehát az, hogy lesz-e Európa feje fölött olyan deal, amely agresszív nagyhatalmi megállapodást jelent. Putyin ugyan hithű nyugatgyűlölő, de hiúsága, hogy egyenlő partnerként tárgyal vele Washington, talán fontosabb?
Az Eagle S nevű hajó horgonya, amely elvileg felszántott egy kábelt a Balti-tengeren, immár a finn rendőrségen várja a vizsgálatot.  💥 Hibrid taktikák. Putyin 2023-ban összevont egységet állított fel a titkosszolgálati közösségén belül, amely kifejezetten a nyugat elleni támadásokért felel. A bevett rövidítés szerint SSD (Специальный отдел задач, Különleges Feladatok Osztálya), amely beolvasztotta magába például azt a 29155-ös egységet is, amely a Szergej Szkripál elleni novicsok támadásért volt felelős, de ide tartozik már a német Rheinmetall vezérigazgatója elleni merényletkísérlet és a DHL-gép felrobbantásának kísérlete is. Alapvetően azt mutatja, hogy a Kreml szempontjából megéri a konvencionális katonai támadás szintje alatti provokációk sora a befektetést a nyugati, elsősorban európai ellenfelekkel szemben. Itt a WSJ részletes anyaga. Az a helyzet, hogy az orosz szalámitaktika úgy tűnik, tényleg működik az EU-val szemben. |
💭 Az ellenségem ellensége? Európa előtt tehát elkezdtek kikristályosodni az alternatívák. A párizsi coalition of the willing mutatja, hogy az európai keménymag hajlandósága a kooperációra beérhet, ennek tesztje a pénz lesz, hogy ki mit hajlandó érdemben bedobni, feláldozni.
A radikáljobb paradoxona lesz, hogy mire esetleg Le Pen vagy az AfD hatalomra jut, egy sokkal keményebb világban kell helytállniuk, ahol sem Trump nem a szövetségesük, sem az oroszok, sőt: éppen ők kannibalizálják addigra Európát.
A kínaiak az MSC-n lényegében segítő kezet nyújtottak az európai hallgatóságnak, kihasználva a transzatlanti kapcsolat beszakadását és az orosz erőfitogtatást. Hogy egy esetleges pragmatikus orosz–amerikai együttműködés a Merz-vezette Németországgal az élen egy visszaerősödő kínai–európai együttműködéshez vezet-e, egyelőre elvi kérdés, de fel kell tenni az asztalra. Ennek előfeltétele a teljes Trump–EU szakítás, hiszen épp Washington várná el az EU-tól, hogy a kínaiakkal leépítse kereskedelmét.
Ez lett az ABC-elv: Anything But China, azaz bármit, csak Kínát ne.
Az európai biztonságot a nemzeti gazdasági érdekek elé helyező országok fognak szembekerülni a rövid távú nemzetgazdasági haszonkövetőkkel, meg persze a harmadik hadoszlopokkal. Ezek viszont nem a mostani radikáljobb–centrum törésvonalon fognak menni, hanem annál jóval porózusabb módon (és ettől lesz érdekes)!
🇨🇳 Jó hír!!! Eközben Kínában Hszi elnök egy olyan üzleti fórumon szólalt fel, ahol az Alibaba-alapító Jack Ma tapsikolt az első sorban. A tőzsdével való megbarátkozása után tehát úgy tűnik, hogy a magánszektort is biztatni fogja arra, hogy a gazdasági növekedésben részt vegyen. Ezt ugye azután, hogy több százmilliárd dollárt kiirtott tőzsdei értékelésekben a párt hatalmáért cserébe, ám ahogy látjuk, ez a maga szempontjából egy előrelátó döntés lehetett, mert könnyen a fejére nőhettek volna a techmilliárdosok még Pekingben is.
A kínai gazdaságnak sok baja van, BYD ide, TikTok oda, úgyhogy van miért noszogatni a magángazdasági szereplőket, vagyis egy kis levegőhöz juttatni a szektor eddig leszabályozott részeit.
Az megért egy külön tanulmányt a Foreign Policy-ban, hogy Hszi és a techoligarchák kapcsolata mennyire máshogy alakult, mint a Fehér Házban. Erről a témáról még külön ajánlom a Szilícium-völgy egy bennfentesével készített interjút, ahol arról van szó, hogy a Musk-féle destruktív vállalati bekebelezési (takeover) kultúra hogyan jelenik meg a DOGE-ban.
Így nem zárom ki, hogy ez akár jó hír is lehet a mostani világpolitikai környezetben, hogy Hszi jobban ráutalt a magánszereplőkre. Persze csak vörös bögréből igyunk előre a sárkány bőrére.
🫣 BTW. Végül nem fejtem ki, mert így is van elég bajunk, de a Guardian készített egy rövid útmutatót ahhoz, hogy Trump hogyan tud globális és rendszerszintű válságot okozni, úgyhogy ezt nem muszáj elolvasnotok.
Talán ennek fényében még annak is örülhetünk, hogy megpróbálják a kirúgott, próbaidős, közalkalmazotti státuszban dolgozó nukleáris szakembereket visszahozni az adminisztrációba – csak hát még nincs meg az email címük.
Elon Musk az Ovális Irodában nyilatkozott a DOGE munkájáról, oldalán kisfia, X Æ A-12, aki huncutságokat suttogott az egyébként csendben ülő Trump fülébe. Most akkor ki is az elnök?
Bécs. Magyar cukrászdák sem nyíltak tömegesen, a kérdés most viszont az, hogy lesz-e kisebbségi vagy egyéb kormány az FPÖ nélkül azok után, hogy múlt héten Herbert Kickl FPÖ-vezér visszaadta a kormányalakítási megbízatását az államfőnek, aki a többi pártot kérte meg, hogy fussanak még egy kört.
|
📖 Long reads. Ha ezek után szívesen olvasnátok még valamit a hétvégén az élő német eredményváró műsorunk előtt – vasárnap 16 órától várunk Titeket a Partizán csatornáján! –, akkor megjelent az MSC éves jelentése, lehet olvasgatni a dezinformáció elleni kötelezettségek digitális szolgáltatásokra vonatkozó európai bizottsági javaslatáról, itt Szerencsés László magyar–török viszonyról írt hosszabb elemzése.
Ne legyetek depressziósak, most van épp szükség a józan gondolkodásra és cselekvésre. Hajrá!
Comments