Sziasztok!
Ahogy talán néhányan tudjátok, Édesapám, Feledy Péter vasárnap este hunyt el. Mini-megemlékezésnek kérlek fogadjátok a vele készült interjút az Első Influenszerek sorozatból, az Antall József pizsamás interjút szövegben találtam meg, illetve Orbán Viktor első miniszterelnöki 1998-as interjúja nem jött szembe az internet amúgy kiváló bugyraiból, pedig ez utóbbi is nagyon-nagyon érdekes lenne most, sőt, ennek lenne igazán relevanciája a mai napra is. |
🪃 Bizalmi kételyek. Az America First súlyát az első hét végére megérezhette Európa. A kiszivárgott hírek szerint a Trump-adminisztráció 20 ezer amerikai katonát vonna ki a kontinensünkről, és jelentősen emelné a költségét annak, hogy még itt hagyja a további erőket – pontosan úgy, ahogy az Trump első elnöksége alatt Dél-Koreában történt.
Eközben a Trump–Putyin találkozó is előkészítés alatt áll, ami azt jelenti, hogy biztosan lesz egy olyan tárgyalási kör, amiben Európának nem osztanak lapot.
Innen lehet megérteni, hogy a francia és brit „lelkesedés” arról, hogy a tűzszünet megfigyelésére a saját katonáikat felajánlják, azt kívánja biztosítani, hogy a tárgyalóasztalhoz hívja őket Trump és hogy ne más töltse ki a vákumot.
Ahogy írtam múltkor, az oroszok célja, hogy az elhúzódó tárgyalási folyamatot arra használják ki, hogy megosszák vele a szövetségeseket, elsősorban az USA-t és az EU-országokat.
Európa tehát ebben a helyzetben marad magára: a NATO egy bizalomra épülő intézmény, amelynek az elrettentő erejét elsősorban az adja, hogy kihívói elhiszik róla, hogy valóban gyakorolná a közös védelmet, akárhogy is alakuljon. Éppen ezt a bizalmi részt ássa alá az America First megközelítés és Trump harsány NATO kritikái, multilateralizmussal szembeni mély szkepszise. Halkan teszem hozzá, hogy az USA is jól tudott kijönni ezekből az intézményekből, hiszen a szuperhatalom intézményei voltak, tehát nehéz elképzelni, hogy az USA ne veszítene hosszú távon a NATO eljelentéktelenedésével.
Európa emiatt többet kell, hogy költsön szűkülő erőforrásaiból a védelemre, és még ha ez sikerül is, kevésbé számíthat az USA katonai dominanciájának elrettentő hatására. Hogy ez esély-e az EU önálló katonai erőként való megjelenésére? Egy távoli elvi szinten igen, de a gyakorlatban erre nincs hirtelen olyan megoldás, amelyet a végtelenségig fragmentált, alkalmasint külső érdekek által befolyásolt európai vezetők közösen elfogadnának.
🏆 Looooser. Trump számos intézkedése mutatja, hogy a gyengék nem számítanak az új elnök szemében, tehát aki erős, az kaphat nagyobb mozgásteret, aki gyenge, az viszont ne számítson támogatásra. (Itt Földes András válogatása.) Ezt jelzi előre, hogy a FEMA-t, vagyis a szövetségi katasztrófavédelmi alapot megszüntetné vagy radikálisan újjászervezné, hogy „visszaadja” az államoknak a jogkört.
Csakhogy az USA-t alkotó államok között is fontos anyagi különbségek vannak, így itt a kisebb fiskális mozgástérrel rendelkező államok kifejezetten rosszul járnának. Az első kormányzók már fel is emelték hangjukat ezzel szemben.
Nem nehéz belátni, hogy ugyanez a dolog játszódhat le akkor, ha az EU szintű közös finanszírozást elkezdik kigyomlálni a jobbra tolódó nettó befizető tagállamok kormányai – akik magukat akarják finanszírozni az „országnév + first” policy-k keretében, merthogy nekik megvan erre a pénzügyi mozgásterük, miközben a kisebbek még kiszolgáltatottabbak lesznek. A közösség szétbomlása viszont az egyéniben relatív gazdagabbakat is hosszú távon szegényíteni fogja.
Ezért gondolja azt a nemzetközi kapcsolatok tudománya az elmúlt 100 éves akadémiai tapasztalatából, hogy a kisebb államoknak még inkább érdeke a multilateralizmus, mert érdekérvényesítő erejüket jobban tudják csoportosan gyakorolni, mint egyedül küzdve a szuverének tengerén. Igen, Magyarország e szempontból kisebb államnak számít, ha nem is kicsinek. Természetesen a világ megváltozott, a tudomány nem hoz egyetlen szavazatot sem, míg a nemzeti öntudatra épített öncélúvá váló szabadságharc egyre többet.
🌀 Önszabotálás. Hogy miért kardoskodnak radikáljobb kormányok mégis a saját hosszú távú érdekük ellen, reszelve a közös érdekérvényesítés intézményeinek lábait? Politikatörténeti szempontból alighanem egy dinamikus egyensúlynak (vagy éppen az inga kilengésének) kell ezt elképzelni:
Adott történelmi sokk után (II. világháború) egyes országok elindultak az erőforrások közös bedobása útján számos intézménnyel.
Ezek idővel taglétszámban is túlnövik a hatékony méretet (és politikailag paradox módon, éppen egyre nehezebb a döntéshozatal újraszabását keresztülvinni a több tag miatt), és emiatt nő a tagok közti konfliktusok száma.
A tagok úgy érzik, hogy egyes hatáskörök vagy források indokolatlanul centralizáltak, ezért elindítják a szubszidiaritás csatáját: visszaszerezni a közvetlen döntést (erről szólt a Brexit-kampány, a korai Le Pen és AfD, illetve a magyar kormányzat „nemzetek Európája” jelszava is).
Végül annyira felforgácsolódnak a szervezetek, hogy nem tudják ellátni eredeti funkciójukat, a magukra maradt tagok erőforrásai külön-külön nem hatékonyak, ezért előbb-utóbb elkerülhetetlenül érkezik egy kivédhetetlen sokk, hogy majd az inga elinduljon azután újra az összeszerveződés irányába.
A nagy nyugati kísérlet az volt, hogy a nemzetközi intézmények évtizedek alatt képesek lehetnek-e olyan szinten közös identitást formálni, amely választói szinten ellensúlyozná a szétforgácsolódás folyamatait. Jelenleg úgy látszik, hogy a közösségi média és hiperintenzív információs környezet az ellen hat, hogy ez az identitásrész tartósan kialakulhasson nagyobb tömegeknél. (2021-ben Budapest volt az egyetlen, ahol az európai identitás vezetett!) Tegyük hozzá azt is, hogy a nemzetközi intézmények mindig távolabbi és közvetettebb kapcsolatban voltak a választókkal, mint a nemzeti kormányok, akik ezt egyre inkább kihasználják bűnbakképzésre.
Jelenleg még nyilván színezi a hírlevél által számtalanszor behozott tény is a szétforgácsolódást, vagyis hogy ellenfeleink örömmel öntik a sót az európai törésvonalakba.
🎬 BIDF. Most zajlik a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, ha van időtök, mindenképpen böngésszetek a filmek között és nézzetek meg egyet-párat (nem csak Budapesten vannak vetítések!), menjetek el a beszélgetésekre. Olyan témákat és történeteket ismerhettek meg, amelyek gyakran kicsúsznak a beszélgetések perifériáira, indokolatlanul. Most egyet szeretnék kiemelni nektek. A Zenica felett az ég egy boszniai város életének egy szeletét mutatja be: a világ egyik legszennyezettebb városa; a közeli kokszoló annyi mérgező anyagot bocsát ki, hogy a halálos betegségek gyakorlatilag megszokottá váltak. Amikor a lakosok elkezdenek küzdeni a változásért, kibuknak az ellentétek. Az egészségükért aggódó civilek, a kormány, amelynek munkahelyeket kell biztosítania, a hitelezők és a befektetők mind a maguk érdekeit védik. A film 7 éven keresztül (2017-2024) követi a polgári összefogás küzdelmét az adatokért és az elszámoltathatóságért. A hét jó híre? A davosi fórumon bejelentettek egy franciaországnyi méretű új természetvédelmi területet Kongóban, egész érdekes közösségi megoldásokkal együtt. Más kérdés, hogy ott a kávéültetvények miatt mennyi rész érintetlen…de nem rontom el a szájízét! |
🙈 Majd máskor. Most nem nézzük át az amerikai kormány kinevezéseit, Pete Hegseth kínos meghallgatását, vagy éppen a davosi köröket, és nem vesézzük ki Putyin szarkasztikus gratulációját a „választásokat” megnyerő Lukasenka számára.
Különösen nem térek ki a magyar külpolitika múlt héten keletkezett hullámára, amely feljátszotta magasra a tétet, hogy vajon az uniós orosz szankciós csomagok szokásos hathavi esedékes meghosszabbítását megvétózza-e. Múlt hét elején ez még fenyegetésnek tűnt, majd szépen lecsavarták, ahogy Trumpék maguk is oroszokkal szembeni szankciókat emlegettek szerdán, végül pedig már e héten hétfőn Szijjártó Péter Brüsszelben szépen újra megszavazta őket, egy nyilatkozatért cserébe, amely ez esetben tehát egy arcmentésnek számított.
🥷 Kelet-európai letükrözés. Ehelyett nézzünk egy szuperfontos mintázatot, ami immár régiós szinten érvényes. Ez arról szól, amit Trump kampánya kapcsán múlt év végén beharangoztam Nektek: az „enemy within” megjelenik az európai narratívákban, és most már Grúziában, Szlovákiában teljes sebességgel ezt használja a két kormánypárt. Magyar hasonlóságokat is észre lehet venni, és talán ugyanolyan fontos, hogy magyar érdekek is feltűnnek mindkét külföldi kormány környékén. A narratíva lényege, hogy a hazai ellenzéket azzal delegitimizálja, hogy külföldi ügynöknek és árulónak tünteti fel, nem pedig demokratikus versenytársnak, és csak a populista párt általi (mögötti) egységet ismeri el. Ehhez csatlakoznak oroszpárti szólamok és nyugatellenes kiszólások minden esetben.
🛑 A belső ellenség: a demokrácia. Robert Fico pártjának parlamenti alelnöke, Tibor Gašpar úgy fogalmazott, hogy „nyitva kell hagyni az ajtót” arra az esetre, ha Szlovákia el akarná hagyni az Uniót. Ez egyébként csak egy megszólalás volt a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány körül, amelynek második felét a kormánypárti levezető elnök gondosan titkosította és kizárta róla a sajtót.
Fico múlt héten összehívta a szlovák nemzetbiztonsági tanács tagjait, hogy megbeszélje velük a vélt belső puccsfenyegetettség helyzetét. Odáig ment, hogy az ukrán Majdan téri „profi” tüntetők segítik a szlovák puccsistákat, és eközben a titkosszolgálat, a SIS jelentésére hivatkozott. Ez utóbbit vezeti az a Pavel Gašpar, akinek apja a fenti uniós kilépési megszólalást tette.
Pénteken fél tucat városban zajlottak tüntetések, Pozsonyban a szervezők szerint 60 ezren, függetlenebb szakik szerint 40+ ezren gyűltek össze (ami kevésbé meglepő, hiszen a pozsonyi választók többsége, Budapesthez hasonlóan, hagyományosan kevésbé a populista pártok támogatója).
Matúš Alexa, a Testvérek a Testvérekért (Brat za brata) szélsőséges mozgalom vezetője arról beszélt a héten, hogy „meg fogják tisztítani” a vidéket, toborozzák az önkénteseket, a belső ellenségtől megszabadulnak. A szervezet nyilvánosan orosz bekötésű, Alexa pedig rendszeres szereplője a Rosszija csatornának, tehát az orosz befolyásolás látványos eszköze, amely ellen nem lép fel a szlovák elhárítás a jelek szerint, pedig még a Meta is letiltotta őket.
Fico koalíciója egy ideje növekvő feszültségekkel dolgozott, mivel a szélsőséges SNS képviselői sokszor csírájában sem politikusként viselkednek. Egy előrehozott választás esetén úgy tűnik, a Smer most 1-2. helyen végezne, az viszont kérdéses, hogy összejönne-e újra a koalíció. Ezért nem túl meglepő, hogy míg Magyarországon egy kétes bombafenyegető kampány segítette meg véletlen a kormányzati kommunikációt egy gyors válsághelyzettel, addig Szlovákiában puccsisták ellen készülődnek, mint Grúziában is. Igaz, a szlovák parlament nemzetbiztonsági bizottságát a szolgálatok jó ideig nem tájékoztatták erről a fenyegetésről, csak messze azután, hogy Fico megtartotta sajtótájékoztatóját, és igyekezett elbizonytalanítani a tüntetőket.
🗡️ Keletebbre tekintve. A Testvérek a Testvérekért szervezet működése eleve rendkívül aggasztó, de érezhető, hogy ahogy lassan Ficóék agresszív retorikája – amely már a tavalyi választásokon is megvolt (itt a videó arról, amikor Fico leendő hadügyminisztere megveri a volt miniszterelnököt a kampányban), de a merénylet óta mérték nélkül felcsavarták – folyamatosan szélesíti az erőszak legitimációját.
Grúziában a vitatott tavalyi választást végül a Grúz Álom korábbi kormányzópárt nyerte meg újra. A párt adta ugyan az elnököt ekkor Szalome Zurabisvili személyében, de még ő sem ismerte el az eredményt. Viszont mandátuma lejárt, és végül december végén (vitatható körülmények között) beiktatták a Grúz Álom korábbi koalíciós társát, Mihail Kavelasvilit, aki már anno is nyugatellenes szólamokkal jutott parlamenti székhez.
A hangulatot a külföldiügynök-törvény napirendre vétele fokozta ősszel, és most azért zajlanak tüntetések, mert a kormánypárt az uniós csatlakozási tárgyalások elhalasztása mellett döntött.
A Grúz Álom alapítója, korábbi miniszterelnöke, mindenkori finanszírozója és szürke eminenciása, Bidzina Ivanisvili, Oroszországban szerzett vagyont a rendszerváltás után. Egy adott pillanatban lehet, hogy még Gazprom tulajdonrésze is volt, családtagjai továbbra is nagy vagyonokkal rendelkeznek Oroszországban. Volt olyan év, amikor nagyobb volt a személyes vagyona, mint Grúzia GDP-je. Nem indokolatlanul vetődik fel a gyanú a kritikusok részéről, hogy vajon milyen okból érdekelt a grúz–orosz erőltetett megbékélésben.
Az Ivanisvilit követő négy miniszterelnökből három korábbi beosztottja volt vállalatainál, főügyésznek családi ügyvédjét, belügyminiszternek korábbi személyi testőrét nevezte ki, az egészségügyi miniszter az általa finanszírozott kórház igazgatója lett.
A grúz lakosság egy része nagyon kritikus az átláthatatlan összefonódások, évtizedes kormányzati korrupció, az ellenzék fizikai elnyomása miatt, és váltani szeretett volna. Ez nem jött össze 2024-ben, szerintük csalás miatt, és mostanra csak a tüntetések maradtak. Az elmúlt fél évben már nagyon kemény retorikát alkalmaz a kormánypárt, vízágyúkat vet be, és már korábban is tartóztattak le ellenzéki vezetőket.
📢 Kedves Olvasó! A következő látszik kirajzolódni a szemünk előtt: a populista pártok elitellenessége immár nem külföldiekre, nemzetközi szervezetekre, Zelenszkijre vagy a finánctőke képviselőire céloz elsősorban, hanem a liberális középosztályra, a hazai kozmopolitákra. Erről értekezett a Foreign Policy szerzője is, amikor levezette, hogy az amerikai választás során Trumpék ügyesen átirányították a munkásosztály haragját a demokrata nagyvárosi középosztályra, nemcsak a hagyományos woke-vonalon, hanem egyszerűen azáltal, hogy a republikánus trumpisták az orvossal, tanárral és irodavezetővel találkoznak a hétköznapokban, akik a társadalmi hierarchia természetes manifesztációi számukra. A belső ellenség (enemy within) trumpi fordulat végül bevett lett a kampányban.
Ezt látjuk immár Szlovákiában, alakul Szlovéniában és Horvátországban, és Romániában se kell sokat várni, hiszen még egy újabb választási kör jön. Németországban pedig Friedrich Merz CDU-kancellárjelölt bedobta, hogy az AfD ötletét vinné tovább a határok teljes lezárásával, miután egyébként újabb késes incidensre került sor. Nehéz nem úgy látni, hogy újra alvajáróként indulunk neki az európai éjszakának.
Comments